Fontosnak tartom, hogy ha már ez próbál majd egy elsősorban jógáról szóló blog lenni, akkor írjak arról, hogy mikor találkoztam először a jógával, főleg, hogy ezt a kérdést az oktatói tanfolyam első napján is feltették.
16-17 éves koromban találkoztam először a jógával, amikor kiderült, hogy enyhe gerincferdülésem van, azaz volt, így egy-egy tesióra helyett gyógytornára jártam (amit egyébként akkor sajnáltam, mert szerettem a tesit, de muszáj volt helyrehozni a gerincem) illetve vettem egy gerinctorna DVD-t. Ekkor én még nem tudtam, hogy mi az a jóga, heti pár alkalommal otthon elkezdtem csinálni a DVD-n lévő gyakorlatsort, amin egy hosszú barna hajú indián hölgy gyönyörű környezetben, vízeséssel a háttérben, mindenféle tökjó gyakorlatot csinált, a végén relaxációval. Amikor évekkel később egyetem alatt elmentem különféle jógastúdiókba, akkor esett le, hogy ez a gyakorlatsor is jóga volt. Szóval akkor jógáztam először.
Az, hogy esetleg komolyabban foglalkozhatnék a jógával, többször megfordult a fejemben, de eleinte csak kósza gondolatként, amolyan álomként, hogy ha egyszer bármi lehetnék, akkor mi lennék. Mint említettem, egyetem alatt többféle stúdióban jártam, de általában csak 2-3 hónapon keresztül. Szerettem, szerettem, de nem éreztem magamon azt az átütő érzést, amit a jógáról mondanak: a megnyugvást, az elengedést. Általában órák közben is folyamatosan pörgött az agyam, mindenfélére gondoltam és egy idő után, mostmár persze látom, hogy nagyon kevés idő után, fel is adtam, “nekem ez nem megy” jeligével. Ma már tudom, hogy pár hónap nagyon nem elég ahhoz, hogy valaki elmélyüljön a jógában. De nem szomorkodom, akkor még nem voltam megérve erre, akkor még más volt a feladatom, más dolgokat kellett megélnem. De a jóga valahogy mindig ott motoszkált a fejemben..
Egyetem után következett egy jó nagy szünet, 3 év külföldi élettel megspékelve, ha jógáztam is, nagyon ritkán, otthon. Aztán 3-4 éve ismét átfutott az agyamon, hogy jó lenne ezzel komolyabban foglalkozni, de akkor szinte egyből lebeszéltem magam, mert már rég nem jógáztam, rendszeresen meg főleg nem és különbenis, “hogy jövök én ahhoz…” De csak nem hagyott nyugton a gondolat, youtubon hallgattam oktatók videoit arról, hogy ki, hogy lett oktató, mennyit jógázott előtte, mit kapott tőle, hogy szállt ki a mókuskeréből és alakult át utána ez élete. Miután munkát váltottam és sokkal közelebb került a munkahelyem a lakóhelyemhez, több időm lett, mert nem kellett ingázni, vettem ismét bérletet a közeli jógastúdióba. Időközben elvégeztem egy Fitness instruktori képzést, ezt is már azért, hogy jobban megismerjem a testet, ha végre rászánom magam a jógaoktatói képzésre. A képzéshez ajándékba kaptunk egy Mobility tréning nevezetű, 4 napos oktatást, ami konkrétan jóga volt, jógaoktató tartotta és az izületek mobilitásáról, mozgáshatárairól, a test, mint egész elvéről, a különböző sérülésekről és azok összefüggő hatásairól (hogy ha például nem jól működik a térd, az, hogyan hat ki az egész lábra, egész testre), a gerincről tanultunk és jógáztunk 2 hétvégén keresztül. Ez újra meghozta a kedvem a rendszeres jógázáshoz, majd tavasz elején elkezdtem egy 30 napos kihívást, amikor 1 hónapon keresztül tényleg minden egyes nap jógáztam.
A kihívás utolsó napján könnyezve fejeztem be az aznapi gyakorlást, hihetetlenül büszke voltam magamra, hogy minden nap ráálltam a szőnyegre, és hálás voltam, mert kezdtem érezni a változást a testemben és a lelkemben is. Ekkor már biztos voltam benne, én ezzel szeretnék foglalkozni, tudni szeretném mi ez az egész jóga és ami mögötte van, ezt szeretném átadni másoknak is, akár azért jön, mert fáj a háta, akár azért, mert jobban megismerné a jelentését. Amiről még nekem is rengeteget kell tanulnom és, amire egyébként valószínűleg egy élet nem lesz elég.. De igyekezni fogok. 🙂 ígyhát amikor megláttam, hogy az az oktató is indít képzést, akihez már jártam és nagyon szerettem az óráit, nem vártam tovább, jelentkeztem a képzésre, ami jelenleg is tart és életem egyik legjobb döntését hoztam meg, amikor végre mertem jelentkezni.
Nem mondom, hogy egyszerű és, hogy nem ütközöm nehézségekbe, nehéz összeegyeztetni a munkával, családdal, barátokkal, nem is mindig sikerül, úgy, ahogy szeretném, dolgozom azon, hogy fele annyi időt tudjak találni és foglalkozni a jógával, mint amennyit valójában szeretnék (egész nap 🙂 ) de tudom, hogy ehhez nekem kell változtatnom, javítani az idő-menedzsmenten és így egyre több időt tudok majd erre szánni.
Muszáj lesz, mert hamarosan vár rám egy vizsga, melyen szeretnék jól szerepelni, hogy aztán magabiztosan vághassak bele a képzés hátralévő részébe: az órák felépítésébe és magába az óratartásba.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: